Vannak olyan eszközök, amivel lemondunk a művészi szabadságról, mivel figyelnünk kell a tulajdonságaira. Jó példa erre a szénceruza, ami értelemszerűen csak a fekete-fehér rajzokat teszi lehetővé, viszont ezen belül ugyanúgy alkothatunk. A kezdő művészek általában többféle stílusba beleszeretnek és alig várják, hogy ők is megrajzoljanak valamit.

Látnak egy bámulatos mesterművet és úgy érzik, hogy nekik kellett volna megcsinálniuk. Ilyenkor szokták leutánozni és sajnos rájönni, hogy ez nem egészen az övék. Nem véletlen, hogy az egyetemen és a különböző kurzusokon arra buzdítják a tanulókat, hogy próbáljanak ki több stílust, amíg megtalálják a sajátjukat.

Kár lenne azt hinni, hogy valaki szénceruza és akvarell papír kombinációjából lel rá önmagára, sokkal fontosabb, hogy kísérletezzen. Jöhetnek a filcek, a festékek, a festékszórók, de akár a zsírkréták is, a lényeg, hogy bátran nézzen utána minden lehetőségnek. Minél többet gyakorol, annál hamarabb rátalál majd arra a vonalra, ami őt képviseli.